Szemináriumok

Miért olvasd el ezt az írást?

Ha komolyabban is érdekelnek a szemináriumok, többet szeretnél megtudni a céljairól, és természetesen az általad itt elérhető célokról is, valamint arról, hogy milyen témákkal foglalkozunk, és általánosságban milyen fejlesztőmunkákba kapcsolódhatsz be, akkor neked ajánljuk ezt az írást.

Jövőalkotásra vagy problémamegoldásra van nagyobb szükségünk?

„Akkor alkotunk jövőt, és akkor leszünk maradandók, hogyha valakink vagy valamink túlél minket. Mit jelent ez? Van például egy összetett problémánk az életben. Természetesen, meg szeretnénk oldani. Megtehetjük egyszerűen is, hogy aznap ne zavarjon: például másik utat választunk, vagy lemondunk valamiről, vagy megbocsájtunk valamit, vagy egyáltalán nem csináljuk azt, amivel bajunk van. A probléma természetesen továbbra is megmarad, és már másnap találkozhatunk vele, ezért megint megoldjuk, azután ismét, és így szöszmötölhetünk vele egész életünkben.” Ez a problémamegoldás ahhoz hasonlít, amikor lemossuk az autónkat, de ha használjuk, akkor nem sokáig marad tiszta. Ez ismétlődő cselekvéshez vezethet, újra és újra lemossuk, vagy inkább feladjuk és koszosan használjuk. A szemináriumokon egy ezen jóval túlmutató, sokkal hasznosabb megoldást lehet megtanulni.

Mit lehet tanulni a szemináriumokon?

• A jövő munkaeszközét kapod kézhez: a Modellezést.
• A jövő tanítási metódusaival tanulsz: szabad cselekvésen alapuló, éppen neked való életet élhetsz, játszáson és alkotói munkán keresztül szerezve sikerélményeket.
• Sokaktól és sokat tanulhatsz: A szemináriumokon rendszeresen összegyűlnek a tanítványok, hogy átadják egymásnak legfrissebb tudásukat, és elinduljanak az aktuálisan szükséges fejlődési irányokba, közösen felépítve az utat az éppen mostani vagy a jövőben lévő vágyaik teljesüléséhez. Ilyenkor tanulnak egymástól, együttesen és egyedi módon is fejlődnek. Ezt a szemináriumokon megteremtett környezet és a csapat maximálisan elősegíti és inspirálja.
• Ha mégis valamilyen akadályt észlelsz, azt szinte kivétel nélkül te csinálod vagy okozod magadnak. Ha elfáradtál, pihenj egy kicsit, és ne halogasd, hogy segítséget kérj: tedd fel a kérdéseidet.
• Új munkamódszereket sajátíthatsz el: Ez a munkamódszer olyan többszörösen összetett feladatokhoz való, amiket a tanítványok még sosem csinálhattak, és kezdetben nem is képesek rá. Ez adja a személyes fejlődésükhöz szükséges erős kihívást és lehetőséget. Sándor, de maga az élet is gondoskodik róla, hogy „lehetetlen” vagy „megoldhatatlan” feladatokban ne legyen hiányunk.
• Minden szemináriumon messzebbre jutsz: A szemináriumi részvétel folyamatosan megújulást hozó fejlesztőmunka. Haladók és kezdők együtt tanulnak, kísérletezve, erősen gyorsuló ütemben haladnak. Egymás után következő, egyre nagyobb nehézségi fokozatú, új szinteken haladnak át. Olyan, mint amikor felszállunk egy gyorsvonatra, és az már soha nem tér vissza a korábbi állomásokra, de mindent megtalálunk rajta, amit az utasok addig összeszedtek. Ha felszállsz a vonatra, azonnal használhatod mindazt, amivel már sok éves múltunknak köszönhetően rendelkezünk, és azonnal részese lehetsz a legújabb eredmények elérésének is.

Mi a modell, és mi a modellezés?

„Amikor a jövőben kívánatos életünket is figyelembe véve kreáljuk meg a megoldásokat a jelenben, akkor olyasmit kell kidolgoznunk, amely mindegyikőnknek azt adja, ami szükséges, azaz teljesen különböző sikereket fogunk megkapni, egyénileg.

Ha olyan megoldást sikerül létrehozni, ami maradandó, és képes túlélni minket is, akkor már soha sem kell vele újra foglalkoznunk vagy bajlódnunk, mert nem fog többé akadályozni, és még másoknak is érdemes tőlünk megtanulni.

Az ehhez a megoldáshoz szükséges analógiát azonban nem magunkban vagy a konkrét problémában kell keresni, hanem valahol a külvilágban. Az ilyen, általunk épített, működő rendszert hívják modellnek, a munkafolyamatát pedig modellezésnek.

A modellnek rendelkeznie kell egy fontos tulajdonsággal: a lényeges pontjai analógiába hozhatók veled vagy más vizsgálandóval, de konkrétumokat nem tartalmazhatnak. Ez azt is jelenti, hogy egy használható modell, ami pontos megközelítése egy bizonyos jelenségnek vagy személynek, alkotói folyamat eredménye, mert nem lemásolás történt, hanem a modellnek ábrázolnia kell tudni azt is, ami nem látható csupán a formákból. Meg kell szerezni és hozzá kell rakni azt a mélyebb lényeget, az új információt is, ami a megoldást jelenti.

Például a „Mit és hogyan kell tenned az életedben?” kérdés modellje olyan kell legyen, ami csak a lényeges pontokat tartalmazza – a többivel nem foglalkozik –, és semmilyen konkrétumra jellegzetes információt sem tartalmazhat. Ezt nevezik absztrakciónak. Egy modellt sikerrel használhatunk, vagyis bármilyen problémát felvethetünk és megoldhatunk a segítségével. Ráadásul nem sérülhet meg senki, mert konkrét személyről nincs szó, senki sem szerepel benne személy szerint, ezért senkire sincs közvetlen hatása.” (Lengyel Sándor, Kollektív intelligencia, 2016)

Lengyel Sándor, az EOS Institute Oktatási Központ alapítója és vezetője

Szakemberként a komplex rendszerek üzleti, társadalmi és privát célú modellezésével foglalkozik. Módszerének alaptétele az Expert-Operator System (EOS), ez a gyakorlati élet kihívásaihoz kidolgozott tudományos alkotás. Iskolájában folyton fejlődő, elakadásoktól mentes, jól működő folyamattá változik az életed. Kitágulnak a határaid, eljutsz az új fajta, rendszer szintű megértésig, és kezedbe veheted a saját életed alakítását. Tovább: https://www.sandorlengyel.com/lengyel-sandor/

Oktatás és kutatás a szemináriumokon

Modellt alkothatunk a természetben található bármilyen részecskéből, jelenségekből, csupán fantáziából is, és persze magunkból is, és ezzel azonnal hasznosítani tudjuk, közvetlenül beépíthetjük az életünkbe a felfedezéseinket. Mit értünk ez alatt? Amikor az oktatás nem úgy zajlik, hogy szövegeket, mások gondolatait memorizáljuk, és próbáljuk értelmezni, hanem közvetlenül az éles helyzetekben, a szituációkat és a viszonyokat modellezve, szerezzük meg, és értjük meg az új információkat.

Az azonnali felhasználás azt jelenti, hogy újjáalakítjuk velük az életünket, önmagunkat: „Az új tudás megszerezhető, ha nem kevesebb történik, mint hogy az új információkat összeolvasztod magaddal. Mit jelent ez? Azt, hogy nem kell emlékezned a tanultakra, mert az életed válik olyanná, amilyenné az újonnan megszerzett tudásod alakította át. Ezzel kelsz új útra, kapcsolatot találva idegen világokkal. Befogadod őket, és átadod cserébe a saját értékeidet.” (Lengyel Sándor, Kollektív intelligencia, 2016)

Rizikómentesen kísérletezhetünk a valós szituációkkal. A modellek alkotóelemei tudatos emberek, akik egyre finomabbra hangolják együttműködéseiket, és tanulják pontosabban megfigyelni és érezni a körülöttük lévő világot, annak viszonyait és változásait. Az absztrakció feltételének megfelelően megtanulják nem belekeverni a modellben végzett munkájukba az olyan személyes jellegzetességeiket, melyek a társadalmi életükre, korábbi tanulmányaikra, vélt vagy valós, de a múltjukban gyökerező elképzeléseikre, és csupán egyes konkrét céljaikra jellemzőek. Ehelyett olyan képességeiket kapcsolják intenzívebb módba, melyek a biológiai életükhöz tartoznak, és bármilyen témához természetesek és előnyösek. Ezek a képességeink például: a tájékozódás, szabad cselekvés, kapcsolatteremtés, ritmusérzék, gyors felfogás, alkalmazkodás, harmonikus mozgás, kommunikáció, együttműködés, új haladási irány meghatározása, és még sok más.

Egy jelenség modellben történő ábrázolásához elegendő leegyszerűsítés (absztrahálás) azt jelenti az emberi viselkedésre és cselekvésre lefordítva, hogy az energia, az információ és az anyag fizikai természetű kölcsönhatás-változásaira reagálnak a modellben dolgozók. Tehát a valóságosan ott zajló, látható és szemmel nem látható folyamatok hatására is képesek reagálni, például elmozdulnak, pozíciót változtatnak, különböző kapcsolatokba kerülnek, gyorsulnak vagy lassítanak, közös nevezőre kerülnek egymással vagy épp konfliktusba lépve fejezik ki, hogy a valós folyamatban mi zajlik.  Ezeknek egyike sem személyeskedő, és nem is korlátozott érvényű reakció, hanem univerzális reakciók. Ezzel épülhet fel az az új folyamat is, ami eljuttatja őket az új megoldáshoz.

A modellezés igen magas szintű ismeret, amit hosszú távon tanítunk, és aminek az elsajátításához és megértéséhez sokat kell gyakorolni, és sokat kell ilyen munkákban aktív részvételt vállalni. Mégis az ezzel elérhető gyors sikerek miatt nagyon hamar úgy tűnik a tanítványoknak, hogy már tudják és értik. Jelentősége többek között abban is kiemelkedő, hogy az emberek ilyenfajta civilizációs megnyilvánulásai a kollektív intelligencia fejlődéséhez is elvezetnek.

„A tudomány nem magyarázni próbál, hanem főként modelleket állít fel. Egy olyan konstrukciót értünk ez alatt, amellyel a lehető legegyszerűbben akarják leírni a megfigyelt jelenséget. A modell azt igazolja, hogy működik.” (Neumann Jánostól szabadon idézve, A fizika módszere, 1977)

A komplex modellezés felfedezése

A modern kori, azaz már nem a klasszikus, hanem a komplex modellezés felfedezését, leginkább a káosz kutatáshoz kapcsolják. Szószólói szerint a XX. század három legjelentősebb felfedezése a tudományban: a relativitáselmélet, a kvantummechanika és a káosz-tudomány. Hármuk közül csak a káosz-tudomány érinti közvetlenül a látható és tapintható, emberi léptékű világot. A káosz modern elmélete azzal a borzongató felismeréssel kezdődött el, még a hatvanas évek elején,hogy az egészen egyszerű matematikai egyenletekkel és eseményekkel is modellezhetnek olyan bonyolult rendszereket, amelyek nem kevésbé változékonyak, mint a vízesésben mozgó vízcseppek egymáshoz való közelségének a változása. Az időjárásban ez például a félig komolyan, félig tréfásan pillangó-hatásnak nevezett jelenségben mutatkozik meg. (James Gleick: Chaos, 1987 – magyarul: Káosz, 1999, 2000, 2004)

5 jótanács a tanuláshoz

1. Sose féljünk vagy szégyenkezzünk kérdezni, és hosszasan gondolkodni az elsőre érthetetlen dolgokon is. Nem kell mindent azonnal értenünk, és ezt nem is várja el senki.
2. Ne maradjanak tabuink a tudásunk megszerzése közben. Minden állomáson döntsük le a következőt.
3. A komplexebb tudásszinthez jóval hosszabb idő és élettörténet, azaz élesben szerzett tapasztalás kell, mint azt eleinte gondolnánk. Legyünk türelmesek, a rohanás nem segít.
4. Tanulás közben le kell küzdenünk az előre nem sejthető, személyes testi, lelki és gondolkodási akadályainkat is.
5. Meg kell tanulnunk egyre komplexebben nézni a világ egészére, és közvetlenül, önállóan is sokat tanulni belőle.