Lengyel Sándor, az EOS Institute megálmodója megannyi szeminárium vezetője. Egy olyan férfi, aki emberek tucatjainak életét teszi boldoggá, sikeressé. A XXI. századi tanítóval a hétfköznapjairól, az életmódjáról és a jövőbeni félelmeiről beszélgettünk.
Mi az életfilozófiája?
Soha nem adom fel! Volt elég időm kiismerni magam, ahhoz, hogy lássam milyen irányokba indulok el az életemben. Azok a dolgok érdekelnek,
ahol még nem jártam, amit még fel kell fedezni, sőt a nem létezőket, amiket még ki kell találni. Ez amolyan úttörőmunka,
amelyhez türelem és erő kell. Szeretek pengeélen táncolni, de azt is tudom, hogy ha nem szeretnék, akkor is ezt kellene tennem,
mert az alkotói folyamatok mindig egy érzékeny és varázslatos határon zajlanak. Ha bármikor is falnak ütköztem, felálltam és addig mentem,
ameddig el nem értem azt, amiért elindultam.
Mindig sikeres (pozitív) ember volt? Vagy azért akadtak hullámvölgyek az életében?
Az élet természetéből fakad, hogy az ember nem egyenesen halad felfelé. De mindig fel és előre néztem. Voltak nagyon nehéz időszakok is.
A világ egyik legszerencsésebb emberének tartom magam, mert minden nehézségből olyan eredményekkel jöttem ki,
hogy visszanézve a múltra, most sem választanék más utat. Mindig csak a játszás útján tanultam. Ma is ezt teszem, mert ez az alapja annak,
hogy sikeres életet élhessek. Amit elterveztem, azt meg is valósítottam.
Hogyan óvja az egészségét? Sport, táplálkozás, stb.
Sajnos a kérdés helytálló, mert egy egészségtelen világban szinte csak óvni lehet az egészséget. Ennek ellenére én nem ezt teszem,
hanem az egész-ség elérése érdekében terhelem és továbbépítem testem, lelkem, szellemem. Céljaim is olyanok, melyekre inkább úgy gondolok,
mint életem értelmezhetőségéhez szükséges feladatokra. Ez az út a képességekre támaszkodik, és ez igényli például a jól karbantartott testet is.
Amennyire szükséges és lehetséges ellátom mozgással, kihívással, megfelelő táplálékkal. A mozgást és sportot mindig is szerettem,
főleg azokat, amik erősen fejlesztő hatásúak. Mára megállapodtam a síelés, snowboard és a golfozás varázsánál. Ezek rendkívül jó modelljei
az alkalmazkodást és céltudatosságot igénylő életszituációknak. A konditerem pedig a stabilitást és a regenerációt adja meg. Az étkezés
nálam mindig ellentmondásos volt. Régen mindent megettem, de a mai élelmiszeripar csak a halhatatlanok számára kínál megoldást az éhségre.
Bár még nekik is megterhelő olykor. Ha dolgozom, akkor teljesen meg tudok feledkezni az evésről. Ilyenkor több törődésre szorulok.
Ha pedig tehetem, akkor arra figyelek, hogy mit kívánok, és milyen feledatokra gyűjtöm ezen az úton is, az energiát. Havonta repülök Los Angeles
és Budapest között, ami erős megterhelést jelent. Az alvásomat eddig nem zavarta össze az időzónák váltakozása, de az izomzatom,
csontozatom és a táplálkozásom igényli a kompenzációkat. Ezt tudatosan, akár a nekem már bevált szakemberekkel oldom meg.
Nem lehet nem észrevenni, hogy jóképű. Őszintén: él ezzel a lehetőséggel a hétköznapok során? Például ügyintézésnél, hogy hamarabb dolga végére érjen.
Egész tinédzserkoromban azon izgultam, hogy jóképűnek tartsanak. Az elmúlt harminc év során megbékéltem az adottságaimmal,
és megszoktam a tükörképemet látni, de jól esik ez a visszajelzés. Úgy gondolom, hogy a külvilággal való kapcsolatban a külső megjelenés
mindig fontos. Ezt abban az értelemben erősítem magamban, hogy a belső értékek fejlődése legyen az, amely másokat megérint belőlem.
Az, aki képes harmonikus belső életet élni, annak a külseje ennek megfelelően fog változni. Ezt nevezhetjük kisugárzásnak,
amely bármely adottságot elfogadhatóvá, vagy akár előnyössé tehet. Azt vallom, hogy ha a belső világ, a külső megjelenéssel,
a célokkal és a tettekkel összhangban van, akkor ez a 4 összetevő együtt megadja, hogy az életben jobban érvényesülhessünk.
Függetlenül attól, hogy jóképűek vagyunk vagy nem. Az ügyeim intézésére igyekszem nálam szebb embereket megbízni, mert valóban nekik megy jobban.
Ön is úgy gondolja, hogy a szép embereknek könnyebb az életben boldogulniuk?
Ezzel csak részben tudok azonosulni. Ha az egész életet nézzük, akkor nem értek egyet. Ha csak a felületes és gyors kapcsolatteremtés a cél,
akkor a szépség mindig előny. Ha a szépség belülről fakad és intelligenciával is párosul, akkor jóval többre van esély.
Nem véletlen, hogy a tudatos párkeresések egyik jellegzetessége a hiányosságok mással való kompenzálása. Ilyen lehet a szépség és az erő,
vagy a szépség és az intelligencia találkozása. Igaz ezek nem tartanak sokáig, mert mindig lesz szebb és mindig lesz erősebb vagy intelligensebb,
mint az adott személy. A szép emberek ugyanakkor nagyobb veszélynek is ki vannak téve. Feltünőbbek és mindenki őket akarja.
Számukra nincs kihívás az előmenetelben, ezért nem is alakul ki bennük eléggé az alkalmazkodás képessége. Ez azért is veszélyes,
mert fiatalkori küzdelmekkel felszívjuk magunkba az egész élethez szükséges képességek alapjait, de ha mindent készen kapunk,
akkor ez nehezen pótolható. A legtöbb esetben azt látjuk, hogy a fiatalkori szépségek középkorukra a kortársaiknál nehezebb életet élnek.
Mennyire tudatos vásárló?
Minden vásárlásomnak konkrét célja van, valamit meg szeretnék oldani, és ehhez keresek eszközt, ötletet, megoldásokat.
Egész életemben építkeztem: irodákat, technikai stúdiókat, színháztermeket, rendezvényeket. A felszerelés, a berendezés, a filmes,
fotós és más technikai eszközök, a kosztümök és grafikai megoldások, ezek mind a kezemben voltak, személyesen választottam ki őket,
a teljes piaci palettát is átnézve olykor. Most is nézem a szakértői videókat, és megveszem a legújabb eszközöket, mert éppen azok
tudják kiszolgálni az ötleteimet. Mintegy 25 éves munkám alatt nagyon sokszor kellett éveket várnom arra, hogy végre kihozzák
azt a technikai szolgáltatást, amire már akkor szükségem lett volna.
Mit tesz a környezetvédelemért?
Elsősorban komolyan veszem. Keresem magamban és a társadalomban azokat az okokat, amelyek miatt az ember ennyire elbánt a környezetével,
mint ahogy napjaink mutatják. Nem telik el nap, hogy ne gondolkodjak el azon, mit tehetek személyesen azért, hogy ne feléljem,
hanem építsem azt, ami éltet. Nem csak ma, hanem már régen egyértelmű számomra, hogy az emberiségnek változtatnia kell a szokásain,
az igényein, de leginkább az értékrendjén ahhoz, hogy legyen olyan jövő, amelyben szívesen él tovább. Igyekszem folyamatosan bevezetni
azokat a lépéseket, amelyek majd elvezethetnek engem a lényegesen környezetkímélőbb életmódhoz. Ez a vágyam és egyben a célom is. Teljes
szemléletváltásnak kell megtörténnie, mert csak az vezethet hosszútávon is, és minden körülmények között,
kitartó környezettudatossághoz. Természetesen konkrét és általános lépéseket is teszek. Alacsony fogyasztású izzókat használok,
lekapcsolom a lámpákat, kerülöm a légkondícionáló használatát, lejjebb veszem a fűtést, odafigyelek a vízhasználatra, tartályos vizet használok,
a kisebb távokon inkább sétálok, magánszemélyként szinte nem nyomtatok papírra. Ez persze kevés! Sajnos az életvitelemmel
együttjár a civilizációs környezetszennyezés, így a sok repülőút, autóval utazás, rengeteg elektronikai készülék használata, ételrendelések,
két-, olykor háromlakiság, stb. Bizonyos megoldások csak az ipar és gazdaság megváltoztatásával lehetségesek. Ehhez az embereknek
és az államoknak össze kell fogni, és együtt kell felnőniük a természettel együttműködő társadalom ideájához. Előadásaimban,
szemináriumaimon ezekkel a témákkal is rendszeresen foglalkozom.
Egyes jövőkutatók szerint néhány évtized múlva a legnagyobb értéket az emberi érintés, az őszinte érzelmek fogják majd képezni. Ön is ennyire borúlátón vetíti elő a jövőt?
Valóban el fog gépiesedik a kommunikáció?
Sajnos rosszul látják a jövőt ezek a kutatók. Túlságosan optimisták. Már ma sem elismert érték az emberi érintés és a szabad érzelmek.
Már most furcsa az az ember aki megölel egy másikat, csak úgy, mert ezt érzi. Mindenhez okot kell felmutatni, és ha az egyezik az elvárással,
akkor nevezhető normálisnak, vagy mégrosszabb, akkor legális. Ez azt jelenti, hogy már ma is gépiesen működünk. Akkor vagy értelmes,
ha diplomád van. Akkor vagy rendes, ha betartod a szabályokat, és akkor vagy jó apa, ha rábízod a gyerekedet az iskolára. Ez egyszerűen
a társadalom felelőtlen beprogramozása, és ez a szoftver már nem képes értelmezni az emberi értékeket.
Például ezek hiányoznak:
- Ha megválaszolsz egy kérdést, és a válaszban új lehetőségek rejlenek, akkor értelmes vagy.
- Ha megérted mások fájdalmát, és segítesz nekik, akkor rendes vagy.
- Ha magad bíztatod, és vezeted a gyerekedet, akkor jó apa vagy.
Ezen belül egyértelmű, hogy az emberiség egyik erősen érvényesített fejlődési iránya olyan hatású, hogy a technika kiszorítja az érzelmeket
és a közvetlen kapcsolatokat. Ez pedig az emberi képességek és kapcsolatok elsorvadását jelenti. Nem arról van szó,
hogy a gépek vagy a robotok átveszik az irányítást az ember felett, hanem az emberek válnak robotszerűvé, önmaguk miatt tehetetlen lényekké.
Minden munkám azt célozza meg, hogy az emberek ne csupán ismét érezzenek, gondolkodjanak és éljenek,
hanem a jövőben szükséges képességek is hozzáadódjanak a mostaniakhoz.
