Mindenki fél attól a szótól, hogy mágia. Igaz? Szeretném a köztudatban elterjeszteni a mágiáról, hogy jó dolog. Maga a szó, megerősítést jelent. A mágia is úgy működik, mint minden más, olyanná válik, amire használják. Tehát ha a mágiát jó célra használjuk, akkor hasznos. Például járkálhatok az életemben föl, s alá céltalanul. Ez mit jelent? Azt, hogy fogyasztom az energiát, és ezzel szennyezem a környezetet. Miért? Mert céltalanul kóválygok és csak elpocsékolom az energiát, a lehetőséget, az időt. Ha azonban van célom, akkor az energiát abba a célba fektetem be, és abból valamilyen eredményt hozok ki. Ebben a folyamatban természetesen az energia is átalakul, eredménnyé válik, és az eredményből aztán majd megint ki lehet nyerni az energiát, szemben az előző verzióval, ahol nem termeltem többletet, csak pocsékoltam a meglévőt.
Ha cselekedned kell és azt lelkesen csinálod, akkor már egyfajta mágiát alkalmazol, mert egyébként lelkesedés nélkül is létrejöhetne egy eredmény. Lelkesedéssel azonban gyorsabban és nagyobb, hasznosabb, élettel teli eredmény jöhet létre. Tehát az a plusz energia, amit hozzáraksz a folyamathoz, akár hatványozottan jobb, szebb és erősebb eredményt hozhat. Ez a plusz energia a mágia. Ehhez át kell lépj egy olyan szintre, ahol már minőségi eredmények születhetnek a mennyiségi eredmények helyett. Ezen a szinten érthetjük meg igazán a mágia hatását. Ezek valós dolgok, nem bűvésztrükkök. Mindannyian élünk a mágiával nap mint nap, legfeljebb nem tudatosan csináljuk. Például ha egy gondolatot érzelemmel töltünk meg, vagy cselekedettel párosítunk, esetleg ha egy érzelmet gondolattal töltünk meg, és így tovább, ezek mindig mágikus hatásokhoz vezetnek. Ez így már nem is annyira misztikus, igaz?
Azt mondják a háziasszony főztjére, hogy azért olyan finom, mert a szívét-lelkét beleadta. Ezek az ételek is mágikus főzetek. Az anya vasárnapra megfőzi a levest, és el szeretné magyarázni a gyerekeinek, hogy csak szeressék egymást, hogy minden jó legyen, és ezt a kívánságot a levesbe belerakja. Ezt a következőképpen csinája: amikor felteszi forrni a vizet akkor például elképzeli, hogy a hideg víz az alapállapot és azt mondja, hogy “én vagyok a tűz” és meggyújtja alatta a tüzet. “Az én szeretetem fogja átmelegíteni a családot”. Mivel a hideg víz a fazékban a család jelenlegi állapota, modellezi ahogy a szeretetével változást hoz létre a családban. Amikor hozzárakja a fűszert, húst vagy bármilyen más hozzávalót, akkor annak mind célt kell adnia, hogy miből mivé változzon. A szeretetétől fog megváltozni a víz állaga, a hús állaga, átstruktúrálódik minden, de közben folyamatosan egy cél irányába tart, ami a család. Mindig megkóstolja közben, tehát figyelemmel kíséri a családot, hogy halad –e a cél felé, boldog-e vagy sem. Finom-e a leves vagy még nem finom, és ha finommá vált, akkor van készen. Megfőzte a családi idillt, úgy ahogy ő szereti. Amikor tálal és elégedetten esznek, a varázslat már él. Evés közben befogadóvá válnak az emberek. Ekkor ő ismét átéli az egészet. Ő is eszik, de nem úgy, mint a többiek, hanem úgy, hogy érezze és tapasztalja, azt, amit a többiek éreznek, és tapasztalnak. lyenkor kerül szinkronba a család, mert ugyanazt az ízt, állagot kapják egyidőben. Ez a szinkronizációs pont olyan, mint a Krisztusi utolsó vacsoránál. A vasárnapi ebéd persze egy hétköznapi mágia, de ettől még erősen hat. Ezért nem azt kell nézni mikor leültök kajálni, hogy mit esztek, hanem azt kell nézni, hogy aki elkészítette az hogyan készítette el. Érthető? Bármilyen példát hozhatunk. Lehet kisebb vagy nagyobb projekt, az eredményessége attól függ, milyen minőséget raksz hozzá. Nincs rá recept, érzékelés alapján lehetséges eldönteni a helyes hozzávalókat és arányokat.
Itt hívnám fel a figyelmet az érzés és érzékelés közötti különbségre. Nagyon fontos belegondolnunk, hogy a magyar nyelvben mit kapcsolunk az “érzés” szavunkhoz. Ugye érzésnek mondjuk az érzelem érzését, és érzésnek mondjuk azt is, hogyha érzékelem, hogy valami megszúrt. Amikor azt mondom, hogy érzés alapján kell haladni, akkor az érzékelésről beszélek, nem az érzelemről. Volt valaki, aki azt mondta, hogy ő érzés alapján dönt, és ezt tőlem tanulta, de tőlem ilyet soha nem tanulhatott. Csak azért mondom ezt, mert milliárdos bukásai voltak emiatt. Az más kérdés, hogy ennek a többszörösét termelte vissza, de amikor döntéseket hozott, érzés, azaz érzelem alapján döntött. Ez hiba volt, mert sosem érzés alapján haladunk, hanem teljesen másképpen. Sosem mondtam olyat sem, hogy egyáltalán dönteni kell. Mindig azt mondom és tanítom, hogy sose dönts. Én komplexitásában értem az érzékelést is, tehát a tudat, a lélek és a test is érzékel egyszerre. Kevés csupán érzelem alapján érezni.
(Részlet a Hétköznapi Varázslatok című Életmodellek Szemináriumból, 2016.09.24-26.)
