Barátaim!
Egészen a közelmúltban, amikor egyszer Vlagyivosztokban a fiatalkoromról beszéltem, úgy emlegettem Borisz Zolotovot, mint a Tudományos Akadémia legfőbb nevezetességét. Épp az imént keresett meg egyik tanítványa, és közölte velem, hogy milyen pótolhatatlan veszteség ért bennünket, ezért most közreadom B. J. Zolotov (Б. Е. Золотов) intézeti anyagait és a vele kapcsolatos emlékeimet.
Zolotov a Moszkvai Energetikai Főiskolán tanult, felsőfokú műszaki végzettséggel rendelkezett, és a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Távol-keleti Tudományos Központjának Oceanológiai Intézetében dolgozott.
A disszertációja megvédése után sokáig válogatott, hogy mivel kellene a továbbiakban foglalkoznia, mert nagyon sok ajánlatot kapott, és egyik érdekesebb volt, mint a másik.
J. P. Velihov akadémikus azt javasolta, hogy foglalkozzon a szabályozható termonukleáris reakció létrehozásával különleges körülmények között.
L. D. Fagyejev akadémikus arra kérte, dolgozzon ki új fejezeteket a matematikában, mert ekkorra Zolotov már elég tekintélyes mennyiségű matematikai fejezetet dolgozott ki.
J. I. Marcsuk akadémikus az ember immunrendszere orvostudományi matematikai modelljének a kidolgozásához kérte fel.
Minthogy Zolotov a bonyolult rendszerek specialistája volt, képes volt bármely tudományterület bármely folyamatainak a modellezésével foglalkozni. Ezt a tudományt nevezik kibernetikának. Borisz Zolotov hosszú ideig egy pszichoanalitikus csoport tagjaként is tevékenykedett. Ez a csoport a Tudományos Akadémia Elnöksége mellett működött, és olyan problémákkal foglalkozott, amelyeket „a megoldhatatlanoknak” neveztek.
Oceanlógiai Intézetünknél Zolotov hosszú ideig dolgozott delfinekkel és bálnákkal, azzal a céllal, hogy a partnereinkké tegye őket az óceán meghódításában. Ennek a munkájának alapján az érintkezés, a megértés új elveit, és a világgal való kapcsolat új nyelveit dolgozta ki.
Kozmikus problémákkal is foglalkozott. Ő dolgozta ki A. Leonov űrhajós hővédő szkafanderének elveit, és részt vett számos kozmotechnikai műszeres berendezés megalkotásában is. Dolgozott továbbá, különösen nagyméretű titánöntvények, és más olyan szuperkorszerű anyagok készítéséhez szükséges berendezések kidolgozásán, amelyek a világ legnagyobb atom-tengeralattjáróinak építéséhez szükségesek. Az atomreaktorok védőberendezéseinek kialakításában is érdemei voltak.
Közzéteszem a közelmúltbeli vlagyivosztoki előadásom szövegének egy részletét, mely egykori kollégámról, Borisz Zolotovról szól:
AUGIÁSZ ISTÁLLÓIBÓL – VLAGYIVOSZTOKI ARCKÉPEK
Ahhoz, hogy beszámoljunk egy városról, nem elegendő, ha bemutatjuk az épületeit és tereit, mert egy város a benne lakó embereken keresztül tárul fel. Ezért most nem Vlagyivosztok gyönyörűséges régi épületeiről fogok beszélni, hanem azokról az emberekről, akikkel a hetvenes években a Tudományos Akadémián találkoztam, ahová akkoriban magam is tartoztam.
Az intézetet akkoriban Andrej Petrovics Kapica irányította, annak a bizonyos Kapicának a testvére, aki a Nyilvánvaló és hihetetlen című híres ismeretterjesztő tévésorozatot vezette.
Az első, akiről beszélni szeretnék, akkori kollégám, Borisz Zolotov volt. Bármilyen különösnek tűnhet is, nem a tudomány révén ismerkedtünk össze, hanem az egyik első szovjetunióbeli diszkotéka szervezet iránti közös érdeklődésünk jóvoltából, ahol beszámolót tartott Rick Wakeman, a progresszív rockot játszó Yes együttes billentyűse Artúr király legendája című albumáról. Ki gondolta volna akkoriban, hogy Zolotovnak, akárcsak a Holdnak van egy másik oldala.
Borisz Zolotovot nem könnyebb bemutatni, mint, mondjuk, elmagyarázni a Világmindenség felépítését. Borisz Jevgenyjevics Zolotov mágus és eleven legenda. 1947-ben született. A középiskolát aranyérem kitüntetéssel végezte. Elvégezte a Moszkvai Energetikai Főiskolát.
Az aspirantúra után választhatott Velihov és Marcsuk akadémikus ajánlatai közül, de ő Viktor Iljicsov akadémikus mellett akart dolgozni a Távol-Keleten, az oceanológia tudományterületén. Ez lehetőséget biztosított számára, hogy visszatérjen gyermekkori érdeklődéséhez, amely Jevpatorijában alakult ki benne, ahol az édesapja, az akadémikus, az ottani rakétalőtéren teljesített szolgálatot.
Ráadásul ez az a hely, ahol országunkban elsőnek kel fel a nap, itt van Curaçao, vannak ritkaföldfémek. Itt romantikus lelkek laknak! Az emberek itt extrém körülmények között élnek, hálót lehetne szőni belőlük, olyat, amivel a mesebeli öregember kifogta az aranyhalat. És Zolotov elkezdett dolgozni a kapcsolatain.
A matematikai tudományok kandidátusa címnél feljebb nem kapaszkodott, de különben az utcaseprők és kazánfűtők nemzedéke körében, amelyikhez tartoztam, kit érdekelt a szamárlétra.
Zolotov, mint egy Jézus Krisztus, a szinergetika nevű tudomány prófétája lett, amely nem az oceangráfiára irányul, hanem az emberre.
Megfogalmazott egy axiómát, amely szerint mielőtt hozzáfognánk a világ átalakításához, rendet kell teremtenünk abban a zónában, amelynek átalakítása a legkisebb romboló következményekkel jár erre a világra nézve: a saját fejünkben. Ezt elnevezte „Borisz Zolotov arany útjának”.
Zolotov a Teremtésről beszél, és Teremtésre tanít. A Teremtés ügyeivel való foglalkozása során elnyerte a világ egyik legrégibb tibeti mágiával foglalkozó társasága, a Fehér Lótusz társaság Legfőbb Magiszterének a címét.
A Frontális Problémák Nemzetközi Akadémiájának alapító elnöke volt. A biolézeres besugárzás új technológiájának kidolgozásával is foglalkozott. Kétszer nősült, négy gyermeke és két unokája van, akiknek keresztanyja Vanga, a híres jósnő volt. De hát megmagyaráz-e ez bármit is?
Zolotov az első szemináriumát 1988-ban vezette egy turista bázison, az Amur partján, Habarovszk és az Amur-menti Komszomolszk város között. A szemináriumon több mint száz résztvevő volt jelen. A foglalkozások a nap huszonnégy órájában folytak, a levegőben serpenyők és vasalók röpködtek. Így született meg Oroszországban a Frontális Problémák Nemzetközi Akadémiája nevű különös szervezet, amely Borisz apjának, J. V. Zolotovnak (академик Е. В. Золотов) a nevét viseli.
Ez az IAFP nevű akadémia olyan szakmákra kezdte oktatni az érdeklődőket, amelyek mind a mai napig nem szerepelnek a hivatalos szakmajegyzékben: bonyolult rendszerek expert-operátora, telepata és hasonlók.
A szívemre teszem a kezem, és őszintén megmondom önöknek, hogy Borisz nem annyira tanít, inkább egyszerűen csak él, játszadozik a különböző objektumokkal, próbálgatja a lehetőségeit. A természeténél fogva nonkonformista, a lelkületét tekintve igazi hippi.
A szemináriumát sem az összegyülekezett résztvevők számára tartja, hanem mintegy saját magának. Rögtönözve beszél, arról beszél, ami őt magát érdekli az adott pillanatban. De ami a legérdekesebb: ezek után a szemináriumok után csakugyan megjelentek az expert-operátorok, a látnokok, a gyógyítók és hasonlók.
Mi az, amire tanít? Tudják-e önök, hogy ami az a SZINERGETIKA? A szinergetika a bonyolult, nyílt rendszerek tudománya. Ezeknek a rendszereknek az alapvető tulajdonsága az önszerveződés, az, hogy felhalmozzák magukban a rendezettséget, a szervezettséget, az információt. Borisz ezt tanítja, erre az útra tereli a gondolkodást. Akadémiáján az oktatás technológiája az önszabályozó rendszerek fejlődésének törvényeire alapozódik.
Borisz apja a mesterséges intelligencia problémáival foglalkozott, „gondolkozni tanította a rakétákat”. Borisz az embereket tanítja gondolkozni, ezért az ember, az emberi társadalom fejlődésének problémáival foglakozik az információs túlterhelés, az információrobbanás viszonyai között, azzal például, hogyan lehet ember-gép komplexumokat építeni, hiszen az ember az ilyen rendszerek leggyengébb, legkevésbé megbízható láncszeme, amely bármely pillanatban képes felmondani a szolgálatot, egyszerűen csütörtököt mondani.
De a normális-zseniális ember felkészítésének útja elvezette az Akadémiát – mondja Zolotov – annak a bonyolult rendszernek a modellezéséhez, amelyet úgy lehet nevezni: „Teremtő – Teremtmény – Teremtés”, vagyis feltételezése szerint megteremtette a teremtés elméletét.
Ez a munkája még a Távol-keleti Tudományos Akadémián kezdődött. Akkoriban ott a nagyon bonyolult ember-gép rendszerek modellezésével foglalkoztak. Zolotov ott az óceán meghódításának rendszereivel foglalkozott, technikai eszközök, ember, valamint delfinek és bálnák felhasználásával.
Kiderült, hogy ezekben a rendszerekben az ember a leggyengébb láncszem, a legkevésbé értelmes, a legkevésbé prognosztizálható elem, az egész irányítás mégis alapvetően őrajta múlik! Így aztán felvetődött a kérdés, hogy miképpen lehetne fokozni az embernek, mint a bonyolult rendszerek összetevőjének, a minőségi komponenseit.
Zolotov foglalkozni kezdett a számítógépes modellezéssel, és ennek végeredményeképpen megfogalmazta a taníthatóság bizonyos törvényeit, amelyek a természetben érvényesek, nem csupán az emberi társadalomban. Ekkor megpróbálta kifejleszteni az emberek olyan képességeit, amelyek korábban csak a társadalom egyes tagjainál mutatkoztak.
Borisz véleménye szerint a tanulás a természet számára a rendszer legfontosabb része. A taníthatóság bele van építve minden elemébe. Éppen ez teszi lehetővé a világ számára, hogy változzon, fejlődjön. Innen következik annak a szükségessége is, hogy az ember képzését arra a szintre kell emelni, amely megfelel azon technikai komplexumok követelményeinek, amelyekkel már most vagy hamarosan dolgozni fog. Ez az első ok.
A világ óráról órára egyre kötöttebbé, és egyre bonyolultabbá válik. Régen az ember számára ahhoz, hogy meghozzon egy élethelyzetben egy döntést, elegendő döntéshozó képesség állt a rendelkezésre. Kapcsolatainak száma kevés volt, ezek markánsak voltak, fejben meg lehetett számolni őket. Azoknak a száma, akivel az ember együttműködött, nem volt nagy, a döntésekhez pedig sok idő állt a rendelkezésére.
Manapság az információáramlás egyre erőteljesebb, és egy ember nem képes átfogni egy ekkora világot, ugyanakkor a meghozott döntései hibájának az ára mostanra túlságosan megnövekedett.
Azelőtt egy olyan ember hibája, aki nem tanult eleget, kicsi volt: ő maga szenvedett, meg egy kisebb embercsoport, ma viszont három ember hibázott, és ebből keletkezett a csernobili atomerőmű katasztrófája. Két ember hibás döntést hozott, és az egész ország a gazdasági összeomlás állapotába zuhant. Az emberi élet sűrűsége nagyon megnövekedett, és egy ehhez hasonló mértékű hiba bárhol megeshet: a magánéletben, a munkahelyünkön, egy közlekedési eszközön. A katasztrófák növekedő természetűvé váltak. Ezt a második ok.
A harmadik ok abban keresendő, hogy azokkal a problémákkal, amelyek az emberiséget érdeklik, nagyon sokan kezdtek foglalkozni. Ennek következtében meredeken megemelkedett az információ volumene.
Ma egyetlen szakember sem képes az élete végégi sem elolvasni mindazt, ami a szaktémájában napvilágot lát, mert az információs kimenet túlságosan nagy, de elsajátítása pedig nagyon kicsi.
Következésképpen minden tevékenységi formában egyre több dilettáns jelenik meg, és egyre csökken magának az emberi tevékenységnek a minősége. Ez a harmadik ok.
Végül itt van még egy negyedik ok, amelyik talán a legfontosabb. Az információ-hajhászás odavezetett, hogy a döntések meghozatalánál az ember csakis az intellektusára kezdett támaszkodni, és kizárt két másik dőntéshozó-rendszert: az egyik az előrejelzésre képes test, a másik a lélek, amelyik az időhiány, a viszonyok tisztázatlansága, a számítások lehetetlensége közepette is működőképes.
Zolotov gyakran emlegeti a tudást, mint fékezőberendezést: a kísérletek során arra kérték az alanyokat, hogy írják le kizárólag a hallásuk, a szaglásuk, a tapintásuk, a látásuk segítségével azt a világot, amelyikben tartózkodnak. Kiderült, hogy egyetlen ember sem volt képes úgy leírni ezt a világot, hogy egy másik személy képes legyen beazonosítani ennek a leírásnak az alapján, vagyis az ismeret nem közvetítődött, hiba keletkezett, amit delta-sodródásnak neveznek. Nos, a világunkban ez a delta-sodródás a különböző tudásterületeken időnként eléri a kilencven százalékot!
Idézetek Borisz Zolotovtól
„A narkománia turisztikai probléma: az ember egy olyan világba akar kerülni, amelyben fontos, ahol tiszteletnek örvend, és tekintélye van, viszont el akar távozni abból a világból, amelyikben él, amelyikben senkinek sincs szüksége rá. Ezért a reális virtualitások világából kilép a virtuális realitás világába, amelyben az ember az aszfaltra szegezi a tekintetét, és leszokik róla, hogy legalább néha felemelje a fejét a csillagok felé. Az életet pedig az élet teremti. Mert ha az ember az alkohol, a kábítószerek, a számítógépek segítségével más realitásokba távozik, az azt jelenti, hogy azokban a realitásokban egyszerűen jobban érzi magát. Ott ember lehet. Itt viszont embertelen élet, beteg idő veszi körül. Az idő élőlény. Az is megbetegedhet. Az ilyen időt gyógyítani kell.”
„Az értelemnek meg kell mutatkoznia. Mi haszna van, ha az ember ott ül, információval teletöltött fejjel, amikor gyerekek ezrei pusztulnak éhen? Az értelem lelkének kell dolgoznia, nem egyszerűen az értelemnek.”
„Lusta ember vagyok. A Világmindenségben mindenki lustálkodik. Még a vezér is. A lustálkodás pedig nem azt jelenti, hogy az ember lopja a napot, még ha aranyból van is. Az embernek először ki kell próbálnia a dolgokat a fejében, mint a legkisebb károsodások zónájában, hogy csak aztán foglalkozzon a világ megváltoztatásával.”
(Fordította: S. András)
