Miért nem mentjük meg a világot most?
Mert csak magatokkal vagytok elfoglalva. Építitek a saját életet, nem értve, hogy az is a világtól függ. Csak a kezdő és a befejező lépések azok, amelyeket a saját döntésetek alapján is megtehettek. A többi lépés, beleértve a motivációt és a kielégülést is, már csak távoli misztikum nektek, amely felett a valóságotoknak hitt csupán 3 dimenziós világotoknak nincs hatalma.
Miért várakozunk megtenni a szükséges és megfelelő lépéseket?
Mert féltitek az életeteket, nem értve azt, hogy önmagatok azon nem változtathattok. Féltitek a szerencsét, a tragédiát, a szerelmet, a gyűlöletet, mindent, ami kitölti a napjaitokat. Valójában rettegtek a változástól, legyen az számotokra jó, vagy rossz.
Miért ámítjuk magunkat egy jobb élet lehetőségével?
Mert azt hisztek el, amit láttok vagy megérintetek, nem értve azt, hogy pont ezek a dolgok az illúziók. Féltek felfogni az egyetemességet, a 3 dimenziónál nagyobb valóságot, ezért az illúziókból tápláljátok a jövőképeteket. Ha sikerül is, azt is csak a szemetekkel látva és a kezetekkel érintve hiszitek valóságnak. De az már az illúziók illúziója.
Miért nem láthatjuk az élet eseményeinek valós okait?
Mert azt hiszitek, hogy most is tanultok, nem értve azt, hogy csak összegzitek a meglévő információkat, bizonyítékot találva a saját igazságotokra. Az események okait nem magában az eseményben kell keresni, mert az csak 3 dimenziós indikátora a valós okoknak. A valóság az eseményeknél nagyságrendekkel kisebb és nagyobb azonosságok közötti összefüggésekben található meg. Ez semmiképpen sem fogja bizonyítani bármelyikőtök igazát, sőt megcáfolja a “céljaitokat” és a “sikereiteket”.
Miért nem akarjuk megérteni, hogy ténylegesen mi a dolgunk?
Mert mindennap meggyőzitek magatokat saját magatokról, nem értve azt, hogy az egyetemességben ez a variáció gyakorlatilag nem létezik. Amíg magatokat nézitek, azaz magatokon keresztül figyeltek a világra, addig a létezésetek és az akaratotok is elenyésző hatással van mindenre. És ezt a tényt gondosan eltitkoljátok magatok elől. Olyan feladatokat és célokat tűztök ki magatok elé, amelyben csak TI – a saját illúziótok magatokról – lesz a “sikeres eredmény”.
Miért gondoljátok, hogy mindezt nem pont tőletek kérdezem?
Hmm… Mert nem érted azt, hogy nincs időd ezen gondolkodni!
Lengyel Sándor, Los Angeles, 2015.09.04.
