I. rész
Misztikus tudásból siker
Czéró László vagyok, ‘entrepreneur’ – ez szó szerinti fordításban “vállalkozót” jelent, de mivel nem tartom magam sem vállalkozónak a szó közismert jelentésében, sem üzletembernek, jobban szeretem ezt a kifejezést használni.
Életemnek az a tíz éve, amelyik Lengyel Sándorhoz és Gattyán Györgyhöz fűződik, 2005-ben kezdődött. 25 évesen, már erősen motivált voltam abban, hogy egy rendszernek ne csak fogyasztója, hanem alakítója is lehessek. Ekkorra már túl voltam két saját vállalkozáson, és néhány kisebb állást is elvállaltam a tanulmányaim mellett.
Olyan cégnél akartam dolgozni, ahol megtanulhatom, hogy ez hogyan működik jól. Megtaláltam, jelentkeztem, és fel is vettek Gattyán cégébe, ahol már akkor is hihetetlenül gyors üzleti növekedés zajlott. Szorgalmasan dolgoztam, de ma már látom, hogy az akkori képességeim összességükben sem lettek volna elegendőek ahhoz, hogy valami jelentősebbet is alkothassak, és egyúttal meg is éljek.
Sándorról és az EOS-szemináriumokról az első emlékem, hogy a terembe belépve megláttam őt, ahogy egy széken egyensúlyozva éppen eljátszik egy szerepet a többieknek, akik utánozzák őt. Emlékszem, mennyire irigyeltem, hogy szabadon, gátlások nélkül képes mozogni, és hogy így odafigyelnek rá az emberek.
Az általa vezetett szemináriumok szinte családias légkörben zajlottak; kíváncsisággal és egy kis izgalmas misztikummal is körüllengve. A cég fejlődése szorosan összefüggött az itt folyó intenzív munkával: hibákat javítottunk ki és a legújabb terveinket modelleztük le.
Eleinte csak kíváncsivá tett, hogy miért “hisznek” ebben a vezetőim, de jobban megismerve, magam is rendkívülinek tartottam a módszereket. Számtalan történet keringett a munkatársak között akkoriban, hogy Gattyán életében régóta meghatározó az EOS: gyerekkori barátságként és kiugró üzleti sikereiben egyaránt.
Egy alkalommal például, a 2006-os karácsonyi ünnepségen, Gattyán egyszercsak megszakította a programot, hogy rögtönzött beszédben köszönje meg Sanyinak a cég fejlődésében nyújtott érdemeit. Azt mondta, hogy nélküle a DOCLER nem tarthatna itt.
Egyre jobban begyorsultunk
Luxembourg miniszterelnökével is sikerült jó kapcsolatot ápolnunk.
A cég ugrásszerű növekedési ütemével együtt én is gyorsan haladtam felfelé. Ügyfélszolgálatosként kezdtem, de hamarosan a részlegem élére kerültem, majd a cégcsoport legnagyobb cégének a vezetője lettem.
Tíz évvel később, 2015-ben, már a teljes holding vezetőjeként úgy láttam, hogy nagyobb lehetőségekre van szükség a továbbfejlődésemhez, és felmondtam. Ezt a lépést azonban megelőzte egy hosszú folyamat, amelyet most megkísérlek összefoglalni.
Visszaugorva 2012-re, a cégcsoport méretei hatalmasra nőttek, egyre jobban felgyorsultunk, és a működés igen összetetté vált. Komoly akadályokkal kellett megküzdenünk, és ez meghatározta a munkahely, de a szemináriumok hangulatát is.
Nekem ezzel együtt, vagy éppen ezért, egyre közvetlenebb kapcsolatom lett Sanyival: a nagy változások egyik vezéreleme lettem. Új részleget építhettem, az Oranum nevű online jósdát. Ugyanakkor a teljes cégcsoportot is tovább vezettem, és Luxembourgba telepedtünk át.
Itt a legmagasabb körökben is képviseltem a cég tulajdonosának érdekeit. Sándor mindezeken a kihívásokon átsegített, ahogy ezt korábban Gattyánnal is tette. Teljesen másképpen láttam már a világot. Amit elképzeltem a célok eléréhez, az megtörtént.
Kibontakozott egy párhuzamos életem
Az biztos, hogy az első találkozástól kezdve érdekelt, hogy tanuljak Sanyitól, és a belefektetett erőfeszítéseim intenzitása fokozatosan erősödött. Ennek a fokozatosságnak egyébként az lehet az oka, hogy évekre volt szükségem ahhoz, hogy egyre mélyebben megértsek néhány fontos alapfelvetést. Végül kibontakozott egy új, párhuzamos életem.
Például amikor először sikerült csupán gondolatok és érzelmek segítségével, “telepatikusan” elvezetnem valakit a helyes irányba, és teljesen pontosan eljuttattam őt a kitűzött célba, akkor teljesen új szintre emelkedett az érdeklődésem Sándor tudása iránt. Olyan jelentőségűnek éreztem ezt, mint amikor az ember életében először ül biciklire, és tudatosul benne az egyensúlyozás képessége.
2016 végétől ismét szintet léptem azzal, hogy visszatértem a szemináriumokra. Teljesen magánemberként vagyok itt, ami egészen más érzés: most “csak” a saját céljaim számítanak, és saját magam fektetek pénzt a fejlődésembe.
Visszatekintve, ha a szemináriumi feladatokat, témákat vagy a programokat nézem, nem emlékszem az elmúlt 12 évemben olyanra, hogy valami megismétlésre került volna, ami mindig is lenyűgözött Sanyi egyébként is szabad stílusában. Az előadásai közben “bármikor” feltehettem a kérdéseimet. A szemináriumait folyamatosan alakítja, átrendezi, és mindenkit átvisz a nehézségeken, ha azt látja, hogy igyekeznek követni őt.
II. rész
Út a nehézségeken, hibákon és konfliktusokon át
A kis pihenőidőket igyekszem barátnőmmel tölteni.
A szemináriumokra jellemző, hogy mérhető eredményeket adott, és nagy pozitív töltéssel fejeztük be a munkát. Ez azonban nálunk sem mindig zajlott problémamentesen.
Természetes és jelentős változásokon haladtunk át az évek alatt. A magyar csodaként emlegetett JMG-ből közben a nagy DOCLER lett. A korábbi lendület viszont kezdett kimerülni, nagy szükség volt a képzésekre. Viszont elkövettünk egy alapvető hibát: a cég növekedése közben a szemináriumokra járás már kötelező jelleget öltött. Ezzel erősen megosztottá vált a cégvezetéshez és az EOS-hoz való viszony.
Általánosságban, és a szemináriumokkal kapcsolatosan is csökkent a motiváció. Ezt még tovább mélyítette a megfelelő belső kommunikáció hiánya, az emberileg tarthatatlanul felgyorsult üzleti fejlődés, és az erőltetett munkatempó. Az én történetem példa arra, hogy ezt sokkal jobban is meg lehetett volna oldani.
2011 őszén például Gattyán megkért, hogy közreműködjek egy helyzet megoldására felállított gyakorlatban, amit az EOS módszereivel rakott össze. Miután elvégeztük a gyakorlatot, újra találkoztunk, amiből több órás beszélgetés lett. Szó esett ebben az EOS-ról és az ő személyes sikereiről, aztán megmutatta Sándor néhány filmjét is.
Így én személyes tulajdonosi odafigyelést kaptam, ami még jobban meggyőzött arról, hogy érdemes fejlődnöm és az EOS-módszert tanulnom. Volt még néhány ilyen szerencsés a vezetőségben, de akik egyszerűen csak nyitottabban gondolkodtak, azok is mind jó véleménnyel voltak a szemináriumokról.
A többi vezetőknek szerintem szintén több időre és törődésre lett volna szükségük ahhoz, hogy jobban meg tudják érteni, és át tudják adni a munkatársaknak, amit Sándortól kaptak. Ehelyett azonban inkább az elvárásoknak való megfelelésről szólt a részvétel, ami az egésznek nem tett jót.
A nagy VISION Projekt
Aztán jött a “Vision” nevű projekt, mellyel Sándor ismét valami erőset hozott létre. Magának a tulajdonosnak, és 4 legfontosabb cégvezetőjének készült egy-egy személyi “vizsön”. A stratégiai vezetőkre ráépített jövővízióra a cég kulcsterületeinek továbbfejlesztése érdekében volt szükség.
Ebben olyannak mutatott be minket Sanyi, amilyenné külön-külön válnunk kellett a célok eléréséhez. Ezt a jóval magasabb szintet Sándor alkotta meg, és tette bele a programomba, ami később megjelent az életemben is.
A projekt megvalósítása egy látványos, kézzelfogható, filmes anyag elkészítése volt, ami közönség előtt is bemutatásra került. A film a jövőbeni személyiségemet és szerepemet ábrázolta a cégben, a stratégiai vezetői munkámban.
Az egész azzal kezdődött, hogy Sanyival beszélgettünk. Az akkori gondolataim és vágyaim kerültek szóba, és ezt filmre rögzítették. Készültek még további képek és videók is rólam, de azok már mind az új szerepemről szóltak. Sanyi közben teljesen felépítette bennem, a belsőm mellett a külső karakteremet, a mozdulataimat, de még a szituációkat is hozzákomponálta. Aztán eljátszatta velem, jelenetről jelenetre, mint egy igazi színésszel.
A forgatókönyvet, mint látomást, ő maga írta meg számunkra. Az ezekről a jelenetekről készült felvételekből hihetetlenül jó minőségű filmeket, és a számunkra írt prófétikus verseivel, exkluzív fotóalbumokat kreált, komoly grafikai utómunkát is hozzátéve. A kész anyagot személyesen vehettük át a következő szemináriumon.
Óriási meglepetésként ért bennünket főszereplőket, de a közönséget is. Megfogni a könyvet, megnézegetni a képeit, melyek rólam szóltak, látni a filmet, szuper élmény volt! Maga az ünnepélyes átadás is annyira profin volt összerakva, hogy teljesen magával ragadott az élménye és a gondolatai, ezért is éreztem teljesen a magaménak ezt a víziót. Pedig akkor még sok részét nem is értettem meg.
Azokból a gondolatokból, abból a vízióból, időről-időre most is összeáll bennem egy-egy újabb részlet. Például, hogy valami, ami éppen most történik velem, valójában már akkor megtörtént.
Amit legelsőként fogalmaztam meg az első Vision-beszélgetéskor az az volt, hogy szeretnék sokat utazni a munkámmal összefüggésben, mint fontos ember, akinek sok helyen kell megjelennie a világban. Ez teljesen megvalósult. Más részekre is kaptam már visszajelzést és konkrétabb visszaigazolásokat.
A vízióm készítése idején még a legnagyobb vágyam volt, hogy partner lehessek az Oranum projektben. A teljes megvalósulásában azonban volt egy “akadály”: maga az a cég, ahol ez mind megszületett bennem. Ezt fel kellett ismernem és döntenem kellett ahhoz, hogy tovább tudjak haladni, és megalapíthassam a mostanra jól működő saját szolgáltatásomat. Így vált teljessé a Sándor által megalkotott vízió.
Időben és térben most már teljesen szabad vagyok. Nem kell megkeresnem tudatosan az egyes VISION-elemeket, mert természetes módon, automatikusan jelennek meg az életemben.
III. rész
Realitássá vált színpadi játékok
Sokat utazom üzleti ügyben.
Számomra a színpadi munkák voltak mindig a legerősebbek az EOS-tanulmányaimban. Ezeknek köszönhetően sokkal szabadabban mozgok a világban, konkrétan a fizikális világban, de átvitt értelemben is, és a gondolataim is nyitottabbak. Másfajta szerepeket tudok vinni, amikben ráadásul nagyon jól érzem magam. Folyamatosan fel vagyok töltve energiával, tenni akarással.
A szemináriumok után az a leggyakoribb érzésem, hogy kitágul előttem a világ, új ajtók nyílnak meg, új lehetőségeket látok meg ott is, ahol korábban egyáltalán nem voltak. Például az Advisory Committee és a Startup versenyek ötlete is innen született meg bennem, a luxembourgi időkben.
Sok esetben már a szemináriumokon, vagy közvetlenül utána jegyeztem fel a legtöbb új gondolatot. Ezek egy részét pedig csak jóval később, hónapok vagy akár évek múlva tudtam felhasználni, és jelentőssé tenni. Például Christina Aguilera akkoriban készülő, Your Body című zenei klippjébe szerettem volna bejuttatni az Oranumról szóló reklámot. Sanyival írtuk és forgattuk a kreatív reklámbetétet, aminek én lettem a szereplője is. Az ilyen ötletek a bevételek növeléséhez, és a további fejlesztésekhez is jól jöttek a cégcsoportnak.
A következő fontos változás egy speciális, úgynevezett “Reality Szeminárium” hatására történt meg. Ez a mai napig az egyik legerősebb és legjobb élményem. Egyedi, nagy formátumú valóságshow versenyről volt szó, amit a következő havi szemináriumhoz készített el Sanyi. A tőle megszokott erővel és dinamizmussal vitt minket, számunkra váratlan helyzeteket, izgalmas versenyfeladatokat adott, és szinte láthatatlan rendezőként irányította a saját profi csapatát, akikkel minden este új és fergeteges showműsort csinált, egy egész héten át.
Az egyébként igen szigorú zsűriben ott ült Gattyán is. Önálló kezdeményezésekkel, kreatívan kellett a számunkra ismeretlen területeken teljesítenünk. Csak magunkat, a csapatunk összhangját, és a képességeinket használhattuk. Igaz, hogy akkorra már az EOS és a DOCLER cég is rendelkezett profi expert-operátorokkal. Így nevezik a komplex rendszerek specialistáit, azaz Sanyi tanítványait.
Az elért eredményeink, az EOS-módszernek köszönhetően, már helyben is objektíven mérhetőek, jól követhetőek, kijavíthatók. Mindenkinek világosan látszott az egyéni és a csoportos eredménye is. Nem volt megengedett ismételgetni a korábban bevált jó megoldásokat, vagy lubickolni az elért sikerekben, hanem új megoldásokat kellett kreálnunk. Ez a verseny-szeminárium növelte a motivációt, és olyanfajta feszültséget és kíváncsiságot teremtett, ami az addigi legjobb eredményeket hozta ki mindannyiunkból.
Az emberekhez, a csapathoz való viszonyomban, azt hiszem, ez a szeminárium hozta a legjelentősebb áttörést. Pedig ráadásul mélypontról indultam, és többször is előfordult, hogy igazán össze kellett szednem magam. Megértettem, hogy a szokásos “erőszakoskodással” semmit sem fogok tudni elérni. Nyugodtabbá és erősebbé kellett válnom.
Az eredmények meg is jöttek, sőt így szereztem az addigi legtisztább eredményeimet. Ezeket utána egy az egyben át tudtam emelni az akkori munkámba, Luxembourgban, az ottani részlegek felépítésénél. Azt hiszem később ez vezetett el oda is, hogy új lehetőségek nyílhassanak meg előttem, amiknek köszönhetően tovább tudtam lépni.
A jelenidőm
Része vagyok egy másik kiváló csapatnak is, Sándor iskolájában, a szemináriumokon.
A DOCLER tulajdonosa, a saját elmondása szerint, Sándornak köszönhette a vállalkozása zászlóshajójának sikerét. Én pedig kiléptem ennek a nagy cégnek az árnyékából, és a saját rendszeremet építem: megalapítottam az új cégeimet, és egy még nagyobb amerikai cégcsoporthoz is felkértek, egy igen fontos feladatra.
Sokat utazom, az eddigi fizetésem többszörösét keresem meg. Megerősödtem és folyamatosan tovább erősödöm. Ugyanakkor figyelmesebb és érzékenyebb lettem, ezért több hiányosságomat veszem észre. Jól vagyok tehát, de még nem lehetek elégedett.
A korábbi céljaimat mostanra szinte mind elértem. Az újakhoz viszont nekem is Tanítóra van szükségem. Sándorral pedig mindig jól működött köztünk a kémia, megbízom benne, és eddig is csak fejlődtem, neki köszönhetően.
Inkább csak jelzésekben vagyok képes meglátni, amikor sínen vagyok. Az, hogy újra elkezdtem EOS-szemináriumokra járni, egy ilyen tiszta pillanatomban dőlt el: több okból is azt éreztem, hogy ez jó döntés lesz, és az azóta eltelt néhány hónapban már több minden igazolt. Ráadásul ma már csak olyan résztvevőkkel találkozom a szemináriumokon, akik hozzám hasonlóan, ott akarnak lenni Sándorral, tőle akarnak tanulni.
A beszélgetéseink Sanyival még most sem maradnak meg, mintha álmodnám őket, és felébredve már nem nagyon emlékszem, hogy mit tanított nekem. A későbbi, villanásnyi megvilágosodásaimban azonban rendszeresen felbukkannak. Kérdéseimet leginkább a szemináriumokon fogalmazom meg. Akkor és ott mindig megkaptam rájuk a válaszokat.
Sándorra jellemző, hogy egy konkrét, személyesebb kérdést is olyan egyetemes szintre emel, ami mindenki számára érdekes és tanulságos. A beszélgetéseink közben az az érzésem, hogy a gondolatai úgy folynak, mint a víz. Nem látom előre, hogy hová fogunk megérkezni, mégis gyorsan haladok vele a saját céljaim felé.
Jól látható, hogy alkotóként, művészként él és dolgozik. Nagyon érzékeny ember, egy igazi tanító. A játék és a humor lényeges része az életének. Képes, látszólag a semmiből, életre kelteni érzelmeket, együttérző közönséget, egységet és teremtő folyamatokat.
Úgy érzem Sándor megerősödött a DOCLER-es időszaka után. Mintha mostanra ő is nyugodtabb, visszafogottabb lenne, még emberibbnek látom. Emellett karizmatikusnak tartom, mert tényleg ereje van annak, amit mond és csinál.
A JÓSLATOK FÖLDJÉN
A jóslatok Földjén című kisfilm Czéró Lászlónak, a Docler cégcsoport akkori CEO-jának készített jövővíziót mutatja be, megtörtént események dokumentumaként.
Ez és a hasonló, konkrét, személyekre épülő Projektek egy üzleti birodalom építésének egyik mérföldköveként készültek, egyazon időszakon belül, mindössze néhány igen intenzív hónap leforgása alatt.
A VISION filmek a Vimeo felületén bérelhetők:
