Olyan családban nőttem fel, ahol nem volt fontos az egyén szabadsága. Fontos volt viszont a megfelelés, az elvárások teljesítése, a hibátlan illeszkedés a kisközösségünkbe. Alig volt itt lehetőség lelkünk hangját hallatni. Én sosem illettem ebbe a képbe.
Azonban én sem tudtam, hogy szabad volna és kellene a szív hangjára hallgatni, és kimutatni az érzéseket, ezért elfásultam. Körül bástyáztam magam, hajtottam az értéktelen luxustárgyakat. Ugyanakkor kudarcként éltem meg az apróbb dolgokat is, például gyermekeim csínytevéseit is.
Az első szeminárium, amin részt vehettem, a mai napig felejthetetlen. Csak pár percnyi tánc volt, de ahogy kiléptem a „terecskére”, ahol életmodelleket kreáltunk, nem volt bennem szégyen, sem megfelelni akarás, sem a szokásos elvárás magam iránt. Önfeledtem játszottam, és közben új élményeket, és új életet is kaptam. Óriási eufória, megnyugvás, szeretet lépett akkor a szívembe.
Azóta minden további Sándorral töltött napom, új lépcsőfok. Folyamatos kíváncsiság, izgalom, felismerések, élmények. Ezekből bontakozik ki egy igazi énem, és testem is követi felszabaduló lelkemet. Felfrissültem, szabad vagyok, odahúz a szívem, ahol jó nekem.
Sándor azt is elmagyarázta, hogy miért omlottak mindig porig sikeres vállalkozásaim. Milyen rendszert kell alkotni ahhoz, hogy az összeomlás ne fordulhasson elő. Megértettem. A mostani üzleti vállalkozást már másképpen kezdtem, és számomra is kiemelten fontos témában: az egészségemet és a természethez fűződő viszonyomat erősíti. Szívügyem az állatok segítése is, de hamarosan az embereknek alkalmas huminsav biotermékünk is rendelkezésre fog állni.
Vállaltam tehát, hogy az életem mindenre kiterjedően változzon meg. Először belül kezdődött el, majd megjelentek a külső jelek. Egyre jobban vágyom erre a komplex továbbfejlődésre. Sándor egyik előadására emlékezve, ez most az életfilozófiám: Pontosan tudd, hogy mit akarsz és miért. Írd át az életed. Így lett mostani életem egy belső utazás a szépség forrásához.
Bara Ildikó jegyzete
