Az emberiség megváltotta a világot?
Ha elnézegetjük, hogy a világ hogyan változik körülöttünk, akkor azt vesszük észre, hogy a világ és benne mi, valójában nem változunk.
Lényegében minden ugyanúgy történik, csak mások a szereplők, mások a konkrét események. De mindig mindenki ugyanúgy küzd az életéért,
a tőle telhető módon.
Érdekes, hogy az Emberiség mégis úgy gondol önmagára, hogy megváltotta a világot, és ezzel együtt saját magát is.
Miért gondolja ezt? Azért, mert ha körülnéz, akkor azt tapasztalja, hogy a keze nyomán mindenhol színesebbé és fejlettebbé vált az élet.
Ezzel én nem tudok egyetérteni, mert ezek a színek csak elfedik a valóságot, amely az általunk festett világnál
sokkal összetettebb értelmet mutathatna mindenkinek, ha képes lenne meglátni.
Nézzük például, hogy hogyan szerzünk információt a mindennapi rutinban. Nézzük meg például a hírcsatornák fejlődését.
Azért figyelünk a hírekre, mert információra van szükségünk ahhoz, hogy mit cselekedjünk. Ha jólétben élünk, akkor ezek az információk
nem létszükségletek, mert a tevékenységeink sem azok. Nem baj, ha egy napig nem csinálunk semmit, mert másnap is elmehetünk az üzletbe,
és ételt vásárolhatunk magunknak.
Másképpen van ez, ha nem a jólétben próbáljuk leélni az életet. Ha egy nap ugyanis nem tesszük meg azt, amivel a fennmaradásért szükséges
ételt megszerezhetjük, akkor annak komoly következményei lehetnek. Így viszont az információéhségünk a megélhetéshez szükségesekre korlátozódik.
Nem fog érdekelni például az, hogy ki kit vesz feleségül, hanem csak az, hogy például lesz-e elegendő eső.
Ahogyan civilizált környezetünket alakítjuk, úgy formálódnak a minket körülvevő információs csatornák is. A hírek pont olyanok,
mint amilyenek mi vagyunk. Nem csak azért, mert a hatalom ezek alapján irányítja a figyelmünket, hanem főleg azért, mert mi magunk
akarunk egyre függetlenebbek lenni a veszélyektől és a kiszolgáltatottságtól. Így alakult ki a gazdaságunk által egy mesterséges világ,
amelynek egyenes következménye a mesterséges információk folyamatos teremtése.
Utak, melyek nem a realitásban futnak
De meg kell érteni egy fontos jelenséget. Az ember élete egy teljes folyamat, és egy nagyobb teljes folyamat része.
Ennek alapján alakultak ki például az érzékszerveink is: csak azt vagyunk képesek érzékelni, amikor és amiben változás zajlik.
Egy gyorsuló autóban ülve érzékeljük a sebességet, de egyenes úton, egyenletes sebességgel haladva nem érzékeljük, hogy utazunk vagy állunk.
Éppen ez az oka annak, hogy soha nem fogjuk elérni azt az elégedettséget, amely az életünk akár tökéletes mértékű jólétéből következhetne.
Így egyre csak gyártjuk az újabb fejlődési utakat, holott már rég jólétben lehetnénk. Ezért ezek az utak nem lehetnek reálisak,
és nem is okozhatnak evolúciót, mert nincs bennük valóságos kihívás.
Ha megnézzük a híradókat, akkor azt látjuk, hogy egyre erősebb hatást kell kelteniük ahhoz, hogy odafigyeljünk.
Az életünkhöz azonban az ég világon semmit nem tesznek hozzá ezek a hír-információk. De ne higgyük,
hogy csak a híradásokon keresztül jelennek meg civilizációs betegségeink! Így van ez a reklámokkal, sporttal, egészségüggyel
és oktatással is. Oktatjuk magunkat egy mesterséges világról, holott még a természettel sem tudunk együttélni. Sőt egyre kevésbé fogunk tudni.
Kialakult az idők folyamán az a világ, amiben most élünk, és ezzel azt is be kell látnunk, hogy a mesterséges, emberi világ is valós hatással
alakítja át az életünket. Tehát valóban szükség van azokra az oktatásokra, amik megmutatják, hogyan éljünk a saját magunk építette világban.
Mi a különbség az oktatás és a tanítás között?
De ezen a ponton meg kell állnunk egy kicsit, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a természet szült minket is, és nem a saját tudásunk.
Ez azt jelenti, hogy manapság szükséges megtanulni például vakon gépelni, installálni a programokat, és az is alapvető szükséglet az életünkhöz,
hogy autót tudjunk vezetni. Ezeket mind tanuljuk, és az ezeket adó oktatások konkrétan csak ezt a fajta civilizált életet tudják kiszolgálni.
Semmilyen másikat nem képesek! Akkor viszont érthető, hogy mi a különbség az oktatás és a tanítás között,
melyeket szinonímaként is használnak, de most a pontos értelmükben fogom őket használni annak érdekében,
hogy érzékeltetni tudjak egy az életben lévő fontos különbözőséget.
Az oktatás valamilyen konkrét céllal, tartalommal, eszközökkel és hatással bír. Mindig kívánatos ugyan az új és új metódusokat bevezetni,
mert a résztvevőknek a változékonyságra való éhségét is ki kell elégíteni, hiszen csak azt érzékeljük, ami változik,
az ismétlődésre érzéketlenné válunk, illetve egyre érzéketlenebbé és figyelmetlenebbé válunk az új iránt is.
Az oktatás folyamata alatt azonban a résztvevők valójában nem változnak, függetlenül attól, hogy újabb metódusokkal
és információkkal ismerkedhetnek meg. Pontosan úgy, mint ahogy a civilizációnk sem fejlődik a természettel kapcsolatban,
hanem csupán mesterséges változások jönnek létre benne. Ezek a változások azonban minden esetben
csak mennyiségi tényezőkkel fejezhetők ki. Ma 2 kérdésre tudom a választ, holnap már 4 feladott kérdésre.
Hogy ezek a kérdések mire használhatók, az csupán a marketing és “sales” támogatta célokon múlik.
Semmi máson! Ez tehát az oktatás, és az oktatási rendszer lényege.
Könnyen megérthető a tanítás lényege is, azt a különbséget figyelembe véve, hogy ahol tanítás folyik,
ott nem egy konkrét tudást lehet kapni és elvárni, hanem valamilyen utat, amivel konkrét életutakat lehet felépíteni,
amelyek elvezetnek az egyetemes felismerésekhez. Ezekből a felismerésekből pedig saját magunk tudunk kialakítani tudást.
Olyan tudást, amit teljesen magunknak kell megalkotnunk, mert nem kapjuk meg készen, csak megélés által juthatunk el
a kérdésekhez és a megoldásokhoz is. Ez tehát nem konkrét tudást és tudásmennyiséget jelent, de jelent például
minőségileg különböző információ-forrásokat, és új életutat. Azt jelenti ez, hogy amire képessé váltál,
azzal honnan tudod megszerezni az újabb információkat, és hogyan tudod megérteni és saját tudás-rendszerré alkotni.
Az általad elérhetővé vált forrásnak a minőségi, azaz a bonyolultsági szintjéről van itt szó. Ez az Út jelentése,
amire a tanítás rávezet, és amin aztán továbbra is aktívan megélve végighaladsz.
Mi lehet a helyes cél?
A tanítás folyamata is mennyiségi összetevőkkel kezdődik, de nem azzal, hogy mennyit kaptál, hanem azzal, hogy mennyit tettél, és éltél.
A tetteid megváltozása és annak hatása mindig reális változást okoz benned és körülötted, és ennek
egyenes következménye lesz a minőségi változásod is. Valóban fejlődni fogsz, és annak következményeként leszel képes
új módon is felismerni a világot. A felismerés után pedig olyan ismereteket konkrétizálhatsz, amelyeneket csak szeretnél.
Az én célom az, hogy a tanítások követésére, azaz a természettől fakadó, és az élethez valóban fontos és szükséges fejlődésre is
nagyobb mértékben erősödjön az emberiség igénye, és megértse, hogy egyéni céljaihoz is csak így juthat el.
Csak ezen keresztül sikerülhet értelmesebb, egészségesebb és boldogabb embereket és társadalmakat teremteni.
Lengyel Sándor, Előadásrészlet
